Emlékszünk-e még a Pink Floyd ostoba filmjére, a Falra, amelynek névadójához Roger Waters szerzőt oda kellene állítani?
Ebben a közoktatás úgy jelenik meg, mint egy gigantikus húsdaráló - a padban ülő gyerekeket egy bizarr szállítószalag juttatja el a daráló torkolatáig, majd ott a gravitáció erejénél fogva szegények bezuhannak a kések közé, végül rózsaszín masszaként bukkannak elő a daráló rácsozatán. A bájosan buta nézőkre szabott képet az teszi teljessé, hogy a gyerekek már a szállítószalagon is valami hernyószerű egyenjelmezben vannak, nyilván azt kifejezendő, hogy az úgynevezett élet már addigra uniformizálta őket.
A film egyik dalában pedig a tanárokról az alábbi kis jellemzést vélték adekvátnak elhelyezni (szabad fordításban): "a városban mindenki tudta, hogy amikor este hazatérnek [a tanárok], kövér és pszichopata feleségeik félholtra verik őket" ("But in the town it was well known when they get home at night their fat and psychopathic wives would thrash them within inches of their lives").
Ha valaki nem annyira hülye, mint a fent vázolt allegória célközönsége, kérem, a jövőben tartson velem; ebben a blogban a közoktatásról lesz szó. Nem szólunk a mindenkori miniszter gyalázásáról vagy a pedagógusok alacsony presztízséről, nem panaszáradat lesz ez az omló épületekről vagyaz egész nap számítógépező diákokról. Ugyanis a közoktatás ennél sokkal érdekesebb. Meg jobban is szeretem ennél a szintnél.
A dolog középiskola-centrikus lesz, pusztán azért, mert egy olyanban tanítok. Ez a tizenkettedik tanévem. Magyar-angol szakos vagyok. Az igazi nevem nem Hajdú sógor.
Utolsó kommentek